Szerencsére megadatott a lehetőség a diákok számára, hogy önmaguk válasszanak tantárgyat, amiből érettségi vizsgát tehetnek, kötelező is választaniuk. Ez azért nagyon jó, mert végre megmutathatják, hogy miben tehetségesek - még akkor is, ha egyébként az iskola nem az adott tárgy képzésében élenjáró -, így pedig nem kell szégyenkezniük, hogy az oktatási rendszer által preferált tantárgyakból kevesebb tehetséggel gyengébb eredményt érnek el. Magyarán feljebb tornázhatják a teljes érettségi eredményüket, csak hogy a lényegnél maradjak.
A választható tárgyak között szerepel - mások mellett - a testnevelés is. Örömteli, hogy a jó mozgáskultúrát is elismeri végre a magyar oktatás. Nem véletlenül mondom, hogy kultúra, hisz ehhez is társul egy sajátos kultúrkör és tudomány.
A tapasztalat azt mutatja, hogy sok diák azért választja a testnevelést, mert azt gondolja, hogy ez a legkönnyebb tantárgy. Könnyű, hisz mindenki tud futni, dobni, ugrani, labdázni, bukfencezni, stb. És itt csalja meg őket az önismeretük, mert bizony itt már számít az is, hogy hogyan tudja mindezeket!? Az nem elég, hogy valaki tud futni, fontos az is, hogy milyen gyorsan? Tud dobni? Milyen távolságra? Ugrani? Mekkorát? Nem mindegy, hogy milyen gyorsan, milyen szépen, milyen technikával, milyen stílusban! A mozgáson látszik, ha van mögötte gyakorlás, látszik, hogy társul hozzá adottság, készség. Ha valamiben nem éri el a diák a minimális szintet, az 0 pontot ér.
Ezt a pontszámot tudás nélkül bármely tárgyból elérhetjük anélkül, hogy meg kellene mozdulnunk. Itt viszont meg kell mozdulnunk, és még mindig nem biztos, hogy amit csinálunk, az ér is valamit. Van ennek értelme? Ha hozzáadjuk, hogy még az elméleti részt is meg kell tanulni, a gyakorlati részt pedig gyakorolni, akkor már most biztos, hogy időben erre bármely tárgynál többet kell fordítani, hogy jó eredményt érjünk el. Pontosan ez a célja a választhatóságnak: aki már amúgy is rengeteg időt fordít mozgástanulásra, az mutassa meg, hogy mit tud!
Ezt valahogy nem tudják azok, akik ezt választják, de azok sem, akiknek az lenne a dolga, hogy ezt kommunikálja. Megint csak papírgyártás lett valamiből, ami nem ezt a célt szolgálta. Rossz eredményt elérni egy választott tantárgyból az nagyon ciki! Azt mutatja, hogy nem tudjuk magunkról, miben is vagyunk jók. Az önismeret hiánya nem az érettség jele.
(Tulajdonképpen hegedülni is mindenki tud, hisz csak ide-oda kell huzigálni a vonót a húrokon, nem igaz?)

(Kép: http://www.svsd410.org/domain/299)