Magyarország reménytelen helyzetben van, amiről mi, a polgárok nem is tudunk, vagy csak nem veszünk róla tudomást, mintha nem akarnánk észrevenni. 

Azzal tisztában vagyunk amikor a pénztárcánkba nézünk, hogy nem jól megy sorunk, amiről nem csak mi tehetünk, de már-már azt hisszük, mi egyáltalán nem tehetünk róla! Tudjuk, hogy - bizonyos rétegeket leszámítva - rosszabbul élünk, nem is látunk lehetőséget a változtatásra, vagy ha látunk is, mástól várjuk, hogy megtegye azokat a lépéseket, amik változásokhoz vezethetnek.
Megelégedéssel szemléljük saját tetteinket, amikor elmondjuk ismerőseink körében, mit is kellene csinálni, amivel alighanem megváltottuk a világot, feltaláltuk a spanyol viaszt, megnyugodhatunk végre - meg is nyugszunk. Hátradőlünk, amikor gúnyos, pikírt, cinikus, szarkasztikus megjegyzésekkel illethettük azokat, akik nem azt csinálják, amit szerintünk csinálniuk kellene (mégsem azt csinálják, pedig mi hogy megmondtuk!), és azt várjuk, hogy észreveszi valaki, milyen okosak, egyszersmind viccesek voltunk. Elnézően mosolygunk országunk vezetőire, hogy milyen kis buták voltak, mi már rég tudtuk, hogy mit tegyenek, hogyhogy nekik csak most, vagy még most sem jutott eszükbe!? Bele sem gondolunk, hogy talán okuk van rá, hogy másképpen cselekedjenek.
De mi okuk lehet rá? Először is az, hogy megtehetik. Bármit megtehetnek, ezért azt csinálnak, amit akarnak. Ez a HATALOM. Nincs szükségük rá, hogy azt tegyék, ami jó nekünk, mert őket csak az érdekli, hogy jó legyen nekik. Ez a JÓLÉT. Lehetőleg csak nekik, mert így könnyebben irányíthatóak vagyunk. Ők irányítanak, mi dolgozunk. Suttyomban megmondjuk ugyan, hogy nem így kellene csinálni, de vegyük észre, hogy ezzel pár barátunkon kívül nem törődik senki, és különösen azok nem, akiknek kéne. Ahogy tőlünk nem, úgy mástól sem fogadnak el kritikát, mert ők mindenkinél jobban tudják. Ez a BÜSZKESÉG. Erre szükség is van, amikor olyan kívülállók akarnak diktálni, mint az IMF vagy az EU, vagy bármely más szervezet, amellyel kapcsolatban állunk. Azazhogy állnak ők: a vezetőink. Merthogy mi nem vagyunk ezekkel a szervezetekkel ismerős viszonyban, csak ők: a vezetőink. Ennek megfelelően az IMF és az EU számára Magyarország belőlük áll, őket jelenti: a vezetőinket. Tehát, ha a vezetőink büszkesége, hatalma és jóléte azt kívánja, hogy makacskodjanak, ellenálljanak minden külső nyomásnak (akár jobbító szándékkal történik, akár nem), akkor ellenállnak, azaz a külvilág számára Magyarország. Akkor is, ha az az egész országnak rossz. Erre persze megorrolnak a nemzetközi szervezetek, és megvonják a támogatásokat Magyarországtól. Tőlük: a vezetőinktől? Nem. Nekik nem kell az EU pénze, ők elveszik a miénket adók formájában. Akkor mégis, kitől vonják meg a támogatásokat? Tőlünk, az emberektől, a magyar polgároktól. Kinek lesz ez rossz? Nekünk, közembereknek, állampolgároknak. Természetesen nem mindenkinek, de legtöbbünknek. Akiknek a léte, jóléte múlik azon, hogy az ország fejlődjön, emelkedjen, növekedjen.
És mi mit teszünk? Hagyjuk. Csipkelődő, gunyoros megjegyzésekkel tesszük helyre a dolgokat a fejünkben, és megnyugszunk. Semmi nem változott, nekünk mégis jobb lett. Vagy mégsem? Általában azt gondoljuk, hogy úgysem tudunk változtatni a dolgokon, legyintünk. Mit tehet mégis az, aki változtatni akar a sorsán? Két lehetőségünk maradt: vagy a magunk sorsán igyekszünk változtatni, vagy az országén. A magunk ügyében kivitelezhetőbbnek tűnik a változtatás, ezért többnyire ezt választjuk: más munka után nézünk, külföldre megyünk, nem törődünk mással, csak a saját életünk jobbításával. Rengeteg munkát ölünk bele egy vállalkozásba, költözésbe, új nyelv megtanulásába, a munka elsajátításába, beilleszkedésbe, és vagy bejön, vagy nem. Vagy tudtunk változtatni az életünkön, vagy nem. Az ország pedig maradt ugyanolyan, amitől vagy a mi életünk sem változott, vagy csak a családtagjaink élnek továbbra is ugyanúgy, ha nem rosszabbul. Akkor miért nem választjuk az ország sorsának változtatását? Kevesebb erőfeszítéssel járna, csak sokkal több ember együttes erőfeszítése kellene hozzá. Több tényező, nehezebb kivitelezhetőség, való igaz. Félünk. Félünk attól, hogy egyedül maradunk. Egyedül azokkal szemben, akik erősebbek, akiknek hatalom van a kezükben, akiknek a jóléte függ a hatalmuktól és akik büszkék ahhoz, hogy beismerjék, ha nem jól használják a hatalmukat. Patthelyzet.