Jön a húsvét, sok a nyuszi...

Értem én, mi van, kedves pedagógus, értem én! Félsz. Gyáva vagy. Öreg vagy, és rugalmatlan. Nem tudsz már mást csinálni. Ezért inkább csendben hallgatsz, hogy a lehető legkisebb veszteséggel mehess nyugdíjba. Addig ki nem nyitod a szád, nehogy bajod legyen belőle. Csendben tűröd a romlást. Megcsinálod a portfóliód, minősülsz, ped2 vagy mester leszel, ezzel is többet keresel majd a többieknél, akik nem álltak be a sorba. Fel kell nevelni a gyerekeket, kifizetni a lakbért, biztosítani a jövőt... 

Egy vicc vagy. Elvtelen. Tönkreteszed a jövőt! Nem, nem a saját jövődet, a gyermekeid jövőjét, a jövő generációjának jövőjét. A jövő tanárainak jövőjét. Ezt teszed, amikor hallgatsz, mindent megcsinálsz, amiről tudod, hogy rossz, hogy káros és haszontalan, amikor generációk távoznak a kezeid alól lexikális tudáshalmazzal, de kreativitás nélkül, amikor csak a saját fizetésed lebeg a szemed előtt, mert hát az rettenetes lenne, ha azt nem kapnád meg azonnal... 

(kép: //wallpup.com)