Az építési vállalkozó felkeresi Rogán Antal minisztert, hogy elmondja az ágazattal kapcsolatos problémáit és javaslatait.
- Kedves miniszter úr, lenne itt egy probléma, amiben a tanácsát kérném.
- Rendben, de előbb segítsen egy kicsit, mert van egy lakásom, aminek még nem elég nagy az erkélye.
Barátunk segít: megméri, megtervezi, megalkotja. Kicsit később:
- Nos, akkor elmondanám, miért is jöttem...
- Nagyszerű! A szobához is ért? Ezt a falat el tudná mozdítani? Nem kell nagyon, csak fél méterrel odébb.
Kőművesünk megméri, kiszámolja, beszerzi az anyagokat, bont és falaz.
- Szóval akkor mondom. van itt egy ügy, ami nagyon megnehezíti az életünket...
- Igen-igen, már kérdeztem erről pár jól menő vállalkozást is, de még várjuk a választ. Addig a konyhát át tudná tenni a másik oldalra?
Ismét felhangzik a munkazaj.
-Tehát azért jöttem, mert - mint azt ön is bizonyára tudja - először voltak ezek a megszorítások, amik mindenkit egyformán érintettek, most meg vannak ezek a könnyítések, amiket csak a nagy cégek tudnak kihasználni, szóval én, mint kisvállalkozó...
- Értem már, mire gondol... Hadd gondolkozzam csak! Közben azért megkérdezném: a fürdőszobákhoz ért? Ugyanis volna itt egy s más, amit elintézhetne...
És emberünk ismét csak méricskél, fúr, farag, csempéz, vakol, fugáz.
- Főnök úr, jó lenne, ha már az én ügyemben is lépnénk előre egy kicsit most, hogy végre megcsináltam a lakását. Tudja, az építésügy...
- Micsoda? Maga még nem csinált semmit, egész héten a problémáival zaklatott, én meg éjt nappallá téve csak az ügyével foglalkoztam! Micsoda egy hálátlan gazember!