Vajon a tanár miért lesz tanár?

A valódi okok között számtalan indok felmerülhet. Elképzelhető, hogy tanulmányai során megkedvelte a tudomány valamely területét. Lehetséges, hogy olyan szintű pedagógiai érzékenységgel van megáldva, hogy ez ösztönzi e nemes hivatás végzésére.

De az is lehet, hogy fél elhagyni jól ismert terepét. Fél megmérettetni egy számára idegen világban. Az iskolában minden jól ment, sikerélményekben nem volt hiány. Ezt nem tudja garantálni a nagybetűs ÉLET. Akkor inkább behúzódik a jól ismert elefántcsont-toronyba, elzárkózik a világ többi részétől. Lehet egy ilyen ember eléggé felvilágosult ahhoz, hogy oktassa gyermekeinket? Nehéz ügy. 

Van itt még valami: a tanár hatalmat is kap, ez is kiválthatja valakiben az igényt erre a munkára. Hatalmat kap a terembe belépő még kiforratlan elmék felett. Ezt felhasználhatja jól és rosszul is. Az is lehet, hogy ennek létét is csak félelemből igényli. Ha használja, és jól, akkor nincs semmi probléma, de ha kihasználja... És ezt teheti diákkal és szülővel szemben egyaránt, majd ha még nagyobb hatalmat kap, akkor pályatársain is gyakorolja. Arról már nem is beszélve, hogy vezetőként olyan "politikusi" attitűdöt kell felvennie, hogy ember legyen a talpán, aki ezután még ember marad.

Mindenesetre a világ dolgaival a többség csak 1 perspektívából találkozik, tehát nem ismerheti túl jól azokat. És itt jön az egyik legnagyobb hiba: a tanár nem ritkán tájékozatlan, de rátarti. Ez a burokban létezés határozza meg, ez pedig sokszor oda vezet, hogy nemhogy öntudata nincs a tanárnak, de gyakran az önmeghatározása is hamis. Lássuk be végre, hogy pedagógusaink nem tudják felmutatni mindazon értékeket, amit a valódi értelmiségtől joggal elvárhatnánk. Ami van, vagy volt, azokat az új oktatási rendszer kegyetlenül errodálja. Ennek fő oka pont az, hogy már eleve hiányos volt a készlet. Nagyon hiányzott az öntudat, a határozottság, a bátorság. Az önmagukba vetett hit. Kiállás...
Amíg ők ilyenek, mi is nehezen változunk. Még éretlenek vagyunk.

(Kép forrása: imdb.com)