Azt hiszem, beloptuk magunkat a tanárok szívébe! :)

Megint egy olyan anyag következik, amit nem mi írtunk, de ez végre csapatmunka volt egy olyan társadalmi csoporttól, melyről eddig azt hittük, hogy nem képes ilyenre: a pedagógusoktól.

Született ugyanis egy elég reprezentatív felmérés a Hívatlanul Hálózat tagjaitól arról, hogy milyen - kívülről elég átlátszónak tűnő - alibi szövegekkel szoktak kibújni a társaikkal való szolidaritás súlya alól a pedagógusok, ha felteszik nekik a kérdést:

miért nem teszel semmit a szerinted is rossz oktatáspolitikai változtatások ellen?

A válaszok nem is váratnak magukra sokáig (lesznek köztük átfedések, de az árnyaltság érdekében nem töröltük):

"Hátha kicsit jobbá tudjuk tenni ezt a rossz rendszert!"
"Nekem nagyon hiányozna az a pár ezer forint, amivel kevesebbet kapnék, ha sztrájkolnék."
"Az egész településen csak én kapok fizetést, nehogy már pont én sztrájkoljak!"
"Ez nem az én kompetenciám..."
"Örülj, hogy lyuk van a seggeden!"
"Ne szólj szám, nem fáj fejem!"
"Egy fecske nem csinál nyarat.."
"Régen sem volt ez másképp."
"Egyedül nem megy. Mások meg úgyis félnek mozdulni. Akkor én miért tenném?!"
"Ez az élet rendje."
"Úgysem tudunk változtatni."
"Nézz körül, a környezetedben hányan mozdulnak! Ugye, hogy senki! Akkor meg?!"
"Nekem az a dolgom, hogy tanítsak, nem az, hogy hőzöngjek!"
"A diákjaimat köpöm szembe azzal, ha sztrájkolok. A sokéves közös munkát sutba dobni egy előre halálra ítélt sztrájk miatt?!"
"Higgadtnak és diplomatikusnak kell lenni, hogy bárki szóba álljon velünk. A sztrájk ezt elrontaná."
"Iskolában nem politizálunk."
"A pedagógus szakma megbecsültségét veszélyezteti, aki ahelyett másokat lázít, hogy a kötelességét végezné."
"Én értem, de nem tudok mit tenni. Sajnálom."
"Nekem családom van."
"Ugyan már, a pedagógus társadalom be van tojva. Mindenki félti azt a maradék pár forintot, amit hazavisz. Nem lesz itt semmi."
"Tisztellek, becsüllek azért, amit tettél, de mindenkitől nem várhatod el ugyanezt."
"A gyerek a fontos, a gyerekek miatt nem tehetjük meg."
"Én szeretem a gyerekeket, de azt várják el tőlem, hogy az osztály átlaga jó legyen, ezért le kell adnom az anyagot!"
"Ha becsukom az ajtót, úgyis azt csinálok amit én akarok."
"Bentről segítem majd azokat akik kint akarnak maradni."
"Úgysem változna semmi."
"Jó ez így, ahogy van. Végre érdemeim szerint megbecsülnek."
"Már így is nagyon sokat keresünk! Majdnem a másfélszeresét, mint a szomszédom árufeltöltőként, és a háromszorosát a közmunkásnak!"
"Csak a képzetlen, gyenge képességű ped1- ek háborognak, irigykednek, mert végre a többlettudással rendelkező, minőségi munkát végző mesterpedagógusokat elismerik."
"Csak a ped1- ek háborognak, félnek a minősítéstől, mert kiderül, milyen gyengék."
"Csak az ellenzéki pedák hőbörögnek, az egésznek politikai színezete van, mindenbe belekötnek ezek."
"Ha nem én leszek a minősítő, akkor majd jönnek a tehetségtelenek, higgyétek el, jobb, ha én csinálom."
"Nézzétek már meg egy egyetemi tanár fizetését! Szinte kevesebb a fizetése egy docensnek, mint nektek!"
"Lehet, hogy a rendszer rossz, de azért itt, a mikrokörnyezetünkben emberibbé tehetjük, ha nem hőzöngünk, hanem tisztességesen végezzük a munkánkat."
"Szerintetek ezt vissza lehet csinálni? Nem! Akkor?"
"Egyszer úgyis rám kerül a sor, akkor meg miért ne csináljam meg most a ped 2-t, amikor még nem olyan szigorú a rendszer?"
"Lehet, hogy neked sokat keres a férjed, meg nincsenek kisgyerekeid, de nekem élni kell valamiből, sajnálom."
"Bezzeg Magyar Bálint seggét kinyaltátok, mikor szétverte az oktatási rendszert!"
"Mutassatok egy olyan rendszert, ahol a tanár nem a nemzet napszámosa!"
"Na, a "feketeruhás nővér" is mehet a bíróságra, hiányzik ez?"
"Nem kell arcoskodni, az egész iskolát járatod le, nem magad!"
"Ne vigyük ki a belső problémáinkat a szülők közé, te sem adnád be a gyerekedet egy politikailag szétzilált iskolába!"
"Előre menekülünk!"
"Ha háborgok vagy ellenkezem, nem feltétlenül rajtam csattan az ostor, és nem az vagyok aki a máséval..."
"Azért nem mondhatod, hogy nem lett magasabb a fizetésed?"
"Nem olyan nagy ügy a portfólió! 2 nap alatt megcsináltam."(én azért hozzátettem azt a 3 hét táppénzt)
"Sztrájk? Hú, de mennék! Csak pont születésnap, szüret, esküvő, temetés, unoka, rokonlátogatás...lesz. De igazatok van, menjetek!"

Ha úgy érzitek, hogy valami kimaradt, hozzászólásban várjuk a javaslatokat! Egészségetekre! :)

Vajon a tanár miért lesz tanár?

A valódi okok között számtalan indok felmerülhet. Elképzelhető, hogy tanulmányai során megkedvelte a tudomány valamely területét. Lehetséges, hogy olyan szintű pedagógiai érzékenységgel van megáldva, hogy ez ösztönzi e nemes hivatás végzésére.

De az is lehet, hogy fél elhagyni jól ismert terepét. Fél megmérettetni egy számára idegen világban. Az iskolában minden jól ment, sikerélményekben nem volt hiány. Ezt nem tudja garantálni a nagybetűs ÉLET. Akkor inkább behúzódik a jól ismert elefántcsont-toronyba, elzárkózik a világ többi részétől. Lehet egy ilyen ember eléggé felvilágosult ahhoz, hogy oktassa gyermekeinket? Nehéz ügy. 

Van itt még valami: a tanár hatalmat is kap, ez is kiválthatja valakiben az igényt erre a munkára. Hatalmat kap a terembe belépő még kiforratlan elmék felett. Ezt felhasználhatja jól és rosszul is. Az is lehet, hogy ennek létét is csak félelemből igényli. Ha használja, és jól, akkor nincs semmi probléma, de ha kihasználja... És ezt teheti diákkal és szülővel szemben egyaránt, majd ha még nagyobb hatalmat kap, akkor pályatársain is gyakorolja. Arról már nem is beszélve, hogy vezetőként olyan "politikusi" attitűdöt kell felvennie, hogy ember legyen a talpán, aki ezután még ember marad.

Mindenesetre a világ dolgaival a többség csak 1 perspektívából találkozik, tehát nem ismerheti túl jól azokat. És itt jön az egyik legnagyobb hiba: a tanár nem ritkán tájékozatlan, de rátarti. Ez a burokban létezés határozza meg, ez pedig sokszor oda vezet, hogy nemhogy öntudata nincs a tanárnak, de gyakran az önmeghatározása is hamis. Lássuk be végre, hogy pedagógusaink nem tudják felmutatni mindazon értékeket, amit a valódi értelmiségtől joggal elvárhatnánk. Ami van, vagy volt, azokat az új oktatási rendszer kegyetlenül errodálja. Ennek fő oka pont az, hogy már eleve hiányos volt a készlet. Nagyon hiányzott az öntudat, a határozottság, a bátorság. Az önmagukba vetett hit. Kiállás...
Amíg ők ilyenek, mi is nehezen változunk. Még éretlenek vagyunk.

(Kép forrása: imdb.com)

Bár nem tudom, rászorul-e a világ, hogy megváltsuk, de azért lehet, hogy érdemes lenne tenni rá egy kísérletet.
Itt van mindjárt az emberiség egyik nagy problémája: a túlélés. Kezdetben bizonyára az volt a fő megoldandó feladat, hogy az emberiség fennmaradjon egyáltalán. Később ezért már nem kellett nagyon küzdeni, hát újabb célt kellett találni, a törzsek, stb-stb. túlélése, majd mostanra a legfontosabb: a nemzetek megmaradása.
Ma is ez megy, és még sokáig mehet, akkor pedig eljutunk egy olyan világba, amelyet a fantasztikus filmekből ismerhetünk, és ahol hatalmas egyenlőtlenségekkel számolhatunk.
A mai helyzetben egy régi-új ellenséggel kell felvennünk a harcot, újra az emberiség megmaradása a tét. Már régen eljutottunk arra a szintre, hogy képesek vagyunk lepusztítani azt, ami éltet bennünket, és ezzel magunkat is elveszejteni. Jól olvastátok: lepusztítani. Nem pusztítjuk el, csak annyira, hogy az emberiség kihaljon a Földről.
Na de mit is jelent a cím valójában?
Azt említettem, hogy ma is a nemzetek megmaradásáért dolgoznak oly sokan, oly hamisan. Ebben Magyarország is elég előrehaladott állapotban van, de a világ összes nemzete tulajdonképpen ezt erősíti. Ez oltári nagy baromság! Először is lássuk be, hogy ma is hatalmas vándorlások zajlanak, tehát mindenképp egyre jobban keverednek a népcsoportok. A mostani helyzet csak azoknak jó, akik kiskirálykodni akarnak a határaikon belül. Micsoda gyalázatos dolgokra képesek ezért!
Mit segítene a címben szereplő felszólítás ezen?
Ha eltörölnénk a határokat, akkor bizony sokat tennénk, hogy megszűnjenek az egyenlőtlenségek. Persze kellene hozzá némi idő, de megérné. Elmúlna a nemzetek és országok egymással szembeni irigysége, megszűnne az ostoba nacionalizmus, nem lenne több ebből eredő terrorizmus, eltűnnének a gazdasági különbségek, nem lehetne bedönteni egy ország valutáját spekulációkkal. Nem akarnánk más országokkal szemben előnyös helyzetbe kerülni, ezért nem fosztanánk ki a természetet. Kialakulna egy közös nyelv, ami javítaná mindenkinek a versenyképességét a munkaerőpiacon. Mindenki ott lakhatna, ahol akar, olyan életformát, életstílust folytat, amilyet akar és amilyen az adott körülmények között lehetséges és ésszerű. Végre emberek lehetnénk. Légyszi, töröljétek el a határokat! Úgy a fejekben, mint a világon.

... avagy ne légy nyugodt, te következel!

Nem külső hatalomra gondoltam, hanem vezérünkre és köreire. Nagyon úgy tűnik, hogy az emberi gyengeséget jól szervezett elszigeteltséggel le lehet győzni, el lehet leplezni. Nem kell hozzá más, mint hogy ne engedjünk magunkhoz túl közel senkit, aki árthat nekünk és a renoménknak. Ennek egyik legjobb módja, ha közvetlen beszélgetésbe nem keveredünk nálunk okosabb, intelligensebb, értelmesebb emberekkel, szervezetekkel. Meg kell tehát akadályoznunk, hogy bárkinek is alkalma legyen közvetlenül hozzánk fordulnia az ügyes-bajos gondjaival, különösen, ha észérveket is fel tud hozni a vita hevében. Tehát célunk, hogy senki ne vitázzon velünk, és uralmunk alá vonjunk minden olyan szervezetet, ágazatot, amelyeknek látványos lehetőségük lenne erre, és amik az emberek lehető legnagyobb rétegeire hatással vannak, hogy minél nehezebben tudja bárki is kivonni magát a hatásunk alól.
A módszer a következő: hódítsunk meg széles tömegeket ígéretekkel, álszent vallási maszlaggal körítve a politikai nézeteinket. Ha a politikánk szinte már vallás, akkor híveink úgy fognak ránk tekinteni, mint az istenekre. Vessünk be nacionalista felhangot is, hogy még inkább nemzeti érzületűként állíthassuk be magunkat. Az emberek hiszékenyek, hiányzik belőlük minden politikai kultúra, azt sem tudják, mit jelent a politikai jobb, liberális vagy bal oldal fogalma (jó példa erre a "ballib" szó). Ránk fognak szavazni, mert bennünk látják a Messiást. Különösen igaz lesz ez azokra a nyugdíjasokra, akik gyarló életük minden bűnbocsánatát tőlünk remélik. Miután megválasztottak minket, mindenkinek küldjünk pár levelet az ő pénzükön, hogy tovább erősíthessük a hitüket: "érdekel a véleményetek". Népszerűsítsük magunkat cégek megadóztatásával (akik aztán a közembertől beszedik a kiesett összeget). Ezzel tulajdonképpen le is tudtuk a magánembereket, már csak pár törvény kell a szerveződéshajlam gyengítésére. Ezután hódítsuk meg a gazdaságot: különböző pályázatokon kaparintsuk meg a megszerezhető állami önkormányzati vagy egyéb vagyont, és hogy végül senki ne tudjon bennünket zaklatni, teletűzdeljük az ágazatokat közbülső szervekkel, amelyek egyedül rendelkeznek minden olyan jogosítvánnyal, mellyel korábban az alájuk rendelt cégek rendelkeztek, vagy még ők se. Ezeken a szerveken minden próbálkozás el fog halni, hozzánk már el sem jut a probléma. Jó munkát végeztünk, elfoglaltuk az országot.

Nézzük meg, milyen cégek létrehozásával sikerült mindannyiunkat tehetetlen gyermekké visszaminősíteni, és itt javaslom mindenkinek, hogy figyelje meg, a saját tevékenységét hova sorolták, vagy fogják sorolni hamarosan, ha nem vigyáznak:

1. minisztériumok össze-vissza vonása, államtitkárok és politikai tanácsadók rendszere - szakminiszterek hiánya esetén kit szólítson meg az érintett?
2. NAV - megregulázzuk az adózókat és a cégeket
3. MTVA - megregulázzuk a médiát
4. BKK - megregulázzuk a közlekedés szereplőit
5. Járások - megregulázzuk az önkormányzatokat
6. KLIK és tankerületek - megregulázzuk az oktatást
7. Pénzügyi Stabilitási Tanács - megregulázzuk a pénzügyi terület szereplőit

A lista nem teljes. Olyan elemekkel bővül, amelyekkel én nem is találkoztam, ezért folytassátok, hogy teljesebb lehessen! Köszönöm!